Ma sajnos egyedül maradtam a szobában. A japán srác hajnalban ment haza Osakába, úgy 40 nap után, a svéd meg most indult tovább az éjszakai vonattal. Pedig vele legalább tudtam beszélgetni (ellentétben a japánnal, aki nem tudott angolul).
Helyettük este jött egy új-zélandi angoltanár, aki leginkább Robin Williamsre elékeztetett, mind megjelenésében, mind stílusában.Eredetileg 1-1 teljes napot szántam a Vezúvra és Pompeire is, de ez előbbire sok, utóbbira pedig kevés.
Mivel ma nem volt olyan nagyon meleg, a hegymászást választottam, ami nem is volt annyira megerőltető és időigényes, mivel mászni nem nagyon kell és nem is lehet.
A Vezúv uralja a tájat, a hostelből is jól lehet látni.
Reggel a Wikitravel Vesuvius cikkéből tájékozódtam az eljutásról, ami elég hasznosnak bizonyult, így végül a Ercolano Scavi állomásról egy kisbusszal (10 €) indultam a valóban megmászhatatlanul nagy vulkánra. Mentünk mit az őrült, a hasonlóan kanyargós szerpentinen, fent úgy másfél óránk volt a visszaútig, ami tulajdonképpen elég is volt, mivel a krátert nem lehet körbesétálni teljesen.
A fenti parkolótól még 800 métert kellett gyalogolni, de szeencsére nem volt túl meleg, ide jegyet kellett venni (5 €, a magyar diákot itt is elfogadták).
A kráter óriási, nem mindenhol lehet az aljára lelátni, pár száz métert lehet csak körbesétálni, korláttal övezett úton. Füst csak egy kicsi volt, de szerencsére felhő se volt, így tökéletes volt a kilátás a városra.
Innen gyűjtöttem egy adag követ, ajándék gyanánt, mást nem nagyon tudok vinni.
Szerencsére a csúcs árnyékos volt és a szél is fújt, tehát az idő teljesen jó volt.
Megjegyzem itt annyi magyart láttam, mint a többi helyen együttvéve.
Kora délután már vissza is értem az állomásra, ahonnan némi kóválygás után tovább mentem a Circumvesuvianával (kb. mint a hév) Pompei romjaihoz. Ide 5,50 € volt a diákjegy, szintén magyar igazolvánnyal.
A fél nyolcas zárásig sétáltam a kétezer éves városban, aminek nem tudom mekkora részét láttam, de bőven lett volna még mit. Ez jó esetben, korán érkezve is minimum egy teljes nap lenne.
Sajnos a feliratok itt is a nullával egyenlőek, főleg az angol és ebbe a kijárat is beletartozik, ami 19:25-kor kissé idegesítő tud lenni...
Az első ami feltűnt az az út volt. Jól elkülönült a nem túl széles kocsiút a két oldalt húzódó, magasabb járdától. A keréknyomok helyenként mélyen belevésődtek a kövekbe. Főleg kereszteződéseknél pedig, meghatározot távolságra egymástól, nagy kövek vanak, melyek a járda szintjén állnak, úgy hogy kényelmesen át lehessn lépni egyikről a másikra. Ókori zebra. A kocsik át tudtak hajtani fölötte.
Láttam kolosszeumot, tipkus pompei vörös falakat és jó állapotban fennmaradt falfestméneket is, de van itt oltár, templom, két színház (a nagyobbikban látszanak az eredeti számozásai a helyeknek, ezt ma is használják), szőlők, és a római házak jellegzetességei is jól megfigyelhetőek.
Az aránylag késői időpontnak is köszönhetően a tömeg nem volt nagy, de a meleg egyre inkább. Egyébként sok részt nem lehet megnézni, mert építik, feltárják, stb.
Sajnos a híres emberi testeket nem láttam itt, de azért elég érdekes volt a dolog így is.
Ezzel a nem rövid leírással csak a látottak egty részét meséltem el, talán később még kiegészítem, ha valami eszembe jut, és ha tudok képet is töltök fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése